A sírást visszafolytva kapcsolgatod a tévét. Emma bemegy hozzád.
- Mi a baj? - ül le melléd.
- Louis nem haragszik rám.
- Ezt most nem értem. Ennek örülnöd kéne.
- Tudom de... de ez nem igazságos. Én megcsalom őt ő meg nem is haragszik.
- Hát igen. Szerencsés vagy.
- Én csak Louist sajnálom.
- Miért?
- Harry azt mondta, hogy még mindig szeret engem.
- Mit vártál? Ha egy fiúnak tetszik egy lány nem áll meg az első akadálynál.
- És mégis meddig fogja ezt csinálni?
- Nem tudom. De nem ülhetsz itt egész nap! Anyukádnak azt mondtam, hogy minden egyes napod szórakozással fog telni.
- Tudom. De Louis az unokatesójánál van.
- De Harryvel még barátok vagytok... nem?
- De...
- Akkor meg csinálj vele valamit. De most én mentem a boltba. Szia.
- Szia.
Lemész az udvarra de nincs nagy kedved átmenni a srácokhoz, szóval inkább leülsz a hintaágyba. Épp elgondolkodtál valamin amikor Harry odaugrik melléd.
- Szia.
- Jesszusom Harry. A szívbajt hozod rám.
- Ennyire ijesztő lennék? - mosolyog.
- Csak elgondolkodtam valamin...
- Aha értem. Ööö.. nem megyünk el moziba? - kérdezi félénken. Te csak ránézel.
- De csak mint barátok - mondja.
- Hát... mondjuk a barátok is szoktak együtt menni...
- Akkor? Mehetünk?
- Menjünk.
Elmentek a moziba és egy vígjátékot néztek meg. Nagyon jól szórakoztok a film alatt. Mikor vége lett kint már besötétedett.
- Nem megyünk el a folyóhoz?
- Most? - kérdezed.
- Igen.
- És minek?
- Csak úgy. Most biztosan nagyon szép. Kérlek - néz rád a nagy kékeszöld szemével.
- Menjünk - vonod meg a vállad. Elmentek a folyóhoz és leültök a földre. Beszélgettek. Csörög a telefonod.
- Halló? - veszed föl.
- Szia édesem - szól bele Louis - hol vagytok?
- A folyónál.
- Figyelj... itt kell maradnom éjszakára az unokatesómnál. Sajnálom. De holnap mindent bepótolunk megigérem.
- Okés.
- Szeretlek! Szióka.
- Én is téged - és leteszitek.
- Mit mondott? - érdeklődik Harry.
- Azt, hogy ma éjszaka nem lesz otthon. Ott kell maradnia az unokatesójánál. Szóval én most megyek haza mert Emma korán szokott lefeküdni.
- De attól még aludhatsz nálunk hogy Louis nincs ott! Majd este beszélgetünk és szórakozunk.
- Igaz, egy kis kikapcsolódás sosem árt.
Hazamentek és felmentek Harry szobájába. Beszélgettek és iszogattok is egy kicsit. Egyszer csak Harry közeledik feléd és meg akar csókolni, de még nem ér össze az ajkatok. Elhúzod a fejed.
- Na, ugyan már! Tudom, hogy te is akarod - mondja.
- Harry! - förmedsz rá - megmondtam, hogy Louist szeretem!
- Az lehet, hogy mondtad, de így is gondolod?
- Igen!
- Akkor nézz mélyebbre önmagadban! Nem veszed észre, hogy mi történik velünk?
- Mégis mi?
- Erre te is tudod a választ.
Nem szólsz semmit csak nézel rá.
- Ha rájöttél mit érzel csak szólj. Én úgyis meg foglak szerezni.
Még mindig nem jön ki egy hang sem a torkodon.
- A beszéd helyett könnyebb ezt csinálni - mondja majd magához húz és megcsókol. Próbálnál tiltakozni, de valahogy nem megy. Túl jól csókol és valami nem engedi, hogy tiltakozz.
- Na látod, én megmondtam - súgja.
- De akkor sem lehetünk együtt!
- De mégis miért nem?
- Louis miatt...
- Inkább szeretnél vele hazugságban élni?