Kimentek a parkba és újra ott találjátok Mollyt.
- Szia Molly! - szalad oda Harry, hogy megsimogassa. Majd szomorúan hátrafordul hozzád és azt mondja.
- Mollynak van valami baja.
- Ezt meg honnan veszed? - mész oda hozzá.
- Érzem és látom rajta. Most nem úgy csillog a szeme, mint szokott. Most valahogy teljesen más, mint szokott.
- Nem kéne visszavinni a gazdájához?
- De. Ez jó ötlet.
Elviszitek Mollyt a gazdájához, aki egy idős néni. Mikor kopogtattok az ajtón egy fiatal fiú nyit ajtót.
- Szia - köszön Harry - Itt nem Mrs. Smith lakik?
- De. Mármint csak lakott - mondja elkenődött fejjel a fiú - sajnos meghalt. Én a fia vagyok, Pete.
- Meghalt?! Akkor már értem, hogy Molly miért ilyen szomorú.
- Ennyire ismered Mollyt?
- Igen. A parkban mindig játszok vele.
- Nem fogadnád örökbe? Tudod, én panelban lakok és ott nem lenne jó helye. És ahogy látom téged is nagyon megkedvelt.
- De, úgyis mindig szerettem volna egy kutyát. Csak eddig nem volt rá lehetőségem. De Mollyt nagyon szívesen hazaviszem.
- Nagyon köszönöm. Gyertek be, odaadom a cuccait.
Bementek és addig Pete összepakolja egy dobozba a tálat, a pórázt stb... Aztán elköszöntök és elmentek. Bementek a srácok házába és szóltok a fiúknak, akik Harry hangját hallva lejönnek.
- Hát ez meg? - mutat rá Louis a kutyára.
- Molly a neve. A gazdája most halt meg, és én már régóta ismerem és szeretem őt.
- Szóval örökbe fogadtad... ? - néz nagy szemekkel Zayn.
- Igen... Miért mit kellett volna tennem?
- Szerintem nagyon rendes tőled, hogy gondját viseled Mollynak - mondja Liam - én is nagyon szeretem a kutyákat.
- Akkor nem baj ha marad?
- Nem - sóhajt Zayn.
- Nekem se - Niall.
- Jó, maradjon - Louis.
- Én nagyon örülök neki, hogy marad! - Liam.
- Köszi srácok - mosolyog Harry.
- Akkor most ő lesz a ti kis... közös gyereketek? - kérdezi tőletek Louis viccelődve.
- Hahaha nagyon vicces! - mondja Harry.
Mindenki felmegy a szobájába, Zayn még mindig tetteti a szomorúságát, szóval vetet Niallel egy pár magazint olvasgatni. Niall rögtön szalad is a boltba. Amíg visszaér addig ti lent tévéztek. Zayn is veletek együtt nevetgél.
- Meddig akarjátok ezt csinálni Niallel? - kérdezed.
- Nem tudom. De így legalább megtanulja, hogy ne hallgatózzon, amikor valaki telefonál - nevet Zayn. Ekkor belép a szobába Niall és azt mondja:
- Te csak kihasználtál engem Zayn? Te is tudod, hogy mennyire lelkizős vagyok. És ezt kihasználtad. Hát kössz szépen - majd ledobja a kanapéra a magazinokat és felrohan a szobájába.
- Na ki megy őt megvigasztalni? - kérdezi Liam majd mindenki rádnéz.
- Most mi van? - kérdezed nagy szemekkel.
- Vigasztalásban te vagy a legjobb - mondja Louis.
- Hát jó - és felmész hozzá. Kopogsz az ajtón.
- Menj innen akárki is vagy! - hallatszik bentről.
- Niall ne csináld ezt! Engedj be.
Kinyitja az ajtót és bemész.
- Niall ne vedd ennyire komolyan, amit Zayn tett. Tudod, hogy szeret mindenkit szivatni.
- Tudom, de ez akkor is rosszul esett.
- Igazából nem ez a baj, igaz? - nézel rá.
- Nem - mondja hosszú gondolkozás után a fejét lehajtva.
- Akkor mi?
- Te ezt úgysem értenéd...
- De megértem. Hidd el, jobb lesz ha elmondod.
- Nekem jobb lesz, de neked nem!
- Mondd el nyugodtan.
Ekkor Niall feléd fordul, közelebb megy hozzád és megcsókol. Te rögtön észbe kapsz és elrántod a fejed.
- Niall.. Ez meg... Te... Nem értem... - mondod dadogva.
- Látod mondtam, hogy ennek nem lesz jó vége. Mármint neked. Mert nekem nagyon jó volt. Már régóta nagyon kedvellek - megfogja a kezed - csak még nem volt rá lehetőségem, hogy elmondjam.
- Niall de mi... mi nem lehetünk együtt.
- Igen, tudom - elengedi a kezed - de azért ezt a csókot sosem fogom elfelejteni.
- Ömm.. megtennéd, hogy nem mndod el senkinek?
- Persze. Érted bármit - mosolyog.
- Akkor én most lemegyek - nyögöd ki és elindulsz lefelé.