- Boldog szülinapot! - rontanak be a szüleid kora reggel a szobádba. Kómás fejjel felülsz az ágyon és látod, hogy valami kis cetlit szorongatnak a kezükben.
- Az meg micsoda? - kérdezed.
- A szülinapi ajándékod - és a kezedbe nyújtják. Mikor megláttad, hogy egy One Direction koncert jegyet kaptál kiugrottál az ágyadból és kiabálod:
- Úristen! Ez most komoly?! Köszönöm! Nagyon köszönöm!! - és a nyakukba ugrasz.
- A repülőjegyed lent van a konyhában - mondja apukád.
- Mikor indul a gép?
- Holnapután.
- És hol fogok aludni?
- Londonban van egy távoli unokatesóm. Nála leszel egy időre - mondja anyukád.
- És ki?
- Emma a neve.
Te csak verejtékes kézzel szorongatod a jegyet és még mindig nem tudod elhinni, hogy egy igazi 1D koncertre szóló jegyet tarthatsz a kezedben.
- De most öltözz, irány az iskola!
- Ezt a tökéletes napot így elrontani az iskolával - gondolod - na mindegy, utána úgyis tökéletes lesz minden!
Mikor belépsz az osztályba rögtön odarohansz a legjobb barátnődhoz, hogy elmondd neki a nagy hírt.
- Hűha, ez most komoly? - kérdezi tátott szájjal.
- Igen. Én is alig akartam elhinni! De annyira boldog vagyok!
- Bárcsak én is mehetnék...
- Hát igen... veled sokkal jobb lenne. Szerezz jegyet!
- Ugyan... ha lenne jegyem akkor sem engednének el - mondja szomorúan. Aztán becsöngetnek. Lassan eltelik a nap. Ahogy hazaérsz anyukád felhív a szobába. Mikor bemész látod, hogy egy nővel beszél webkamerán keresztül.
- Gyere ülj ide mellém - mondja - ő az unokatesóm, Emma.
- Szia - köszönsz neki.
- Szia - válaszol - meséljek neked Londonról?
- Inkább ne. Szeretném saját szememmel megtapasztalni az ottani életet.
- Oké. De annyit elárulok, hogy nem hétköznapi ami itt történik. És a szemben lévő szomszédok sem hétköznapiak! - mosolyog.
- Ezt hogy érted?
- Te mondtad, hogy saját szemeddel szeretnéd megtapasztalni. Akkor majd meglátod! - nevet.
- Már alig várom! De mostmár mennem kell tanulni. Örülök, hogy megismertelek. Szia - köszönsz el.
- Szia - mondja ő is. Elmész tanulni, de nem nagyon tudsz koncentrálni, ugyanis egyfolytában a holnaputáni napon jár az eszed.
- Mostmár menj aludni - szól be apukád egy idő után - késő van.
El is mész aludni és azt álmodod, hogy szaladsz London utcáin és nem találsz ki. Egy labirintus. Sötét van, nagyon ilyesztő. Aztán valaki elkap hátulról és erre felébredsz. Amúgy is már épp ideje volt felkelni.
- Hadd hagyjam ma ki a sulit - mondod anyukádnak - holnap indulok és szeretnék összepakolni stb...
- Rendben van, de akkor ígérd meg, hogy bepótolod!
- Megigérem.
Elkezdesz bepakolni a bőröndbe. Az egész napod nagyon lassan telik. A neten egész nap csak One Direction és londoni képeket nézegetsz. Tévézgetsz, olvasgatsz, de semmi nem tudja elterelni a figyelmedet a holnapi napról. Egész éjszaka csak forgolódsz és nem bírsz elaludni. Mikor végre álom jött a szemedre a szüleid szólnak hozzád:
- Indulni kell a repülőtérre!
- Már ennyi az idő?
- Igen. Öltözz!
Felöltözöl, reggelizel stb... és elindultok a repülőtérre. Elbúcsúztok egymástól.
- Vigyázz magadra - ölel meg anyukád - amikor megérkezel Londonba Emma már ott fog téged várni a replőtéren.
- Oké anya - mondod és megöleled apukádat is. Felülsz a repülőre és felszáll. Hosszú utazás után végre megérkeztek Londonba és leszáll a gép. A repülőtéren meglátod Emmát és odamész hozzá.
- Szia - mondod.
- Szia - és megölel - Na első látásra hogy tetszik London?
- Nagyon szuper.
- Majd ha meglátod a házamat és a környezetét el sem akarsz majd innen menni! - mosolyog. Elindultok Emma háza felé.