- És mégis hogy foglaljuk le őket? - kérdezed.
- Erre van emberünk. Illetve állatunk. Molly gyere ide! - kiabál Harry. Molly rögtön odaszalad és a kislányok elkezdenek vele játszani. Ti leültök tévét nézni. Mikor Molly elfáradt, már azt se tudta, hova meneküljön, így kiment a kertbe és bement az óljába. A gyerekek beállnak elétek és nagy szemekkel néznek.
- Süssetek sütit - mondja az egyik.
- Micsoda? Most? - kérdezi Harry.
- Igen. Sütit akarunk! - mondja egy másik.
- Hát jó.
Nagy nehezen felálltok a kanapéról és kimentek a konyhába. A kislányok addig leülnek az asztalhoz játszani.
- Milyen sütit csináljunk nekik? - kérdezi Harry.
- Legyen mondjuk browni.
Elkezditek csinálni. Mikor épp kevered a tésztát Harry odamegy mögéd hátulról és átölel, majd ad az arcodra egy puszit.
- Ha a gyerekeinknek is ilyen szorgalmasan fogsz sütni, akkor rám sose lesz időd. Ezért minden pillanatot ki kéne használnunk - mosolyog. Felé fordulsz és smárolni kezdtek.
- Hahóó! Így sose lesz kész a süti - szól rátok az egyik kislány.
- Nocsak. Már bírót is játszol? - mondja Harry, odamegy hozzá, letérdel elé és azt mondja:
- Bírónő kérem engedje meg, hogy amíg készítjük önöknek a sütit, addig hadd szeressük egymást! Megadja rá az engedélyt?
- Megadom - mondja a kislány.
- Köszönöm.
A gyerekek elkezdenek nevetni, majd Harry elkezd velük bohóckodni.
- Hölgyeim. Kérem, fáradjanak ide mellém. Most átváltozok hiper-szuper paripává és gyorsan száguldok! - majd az egyik kislányt felkapja a hátára és körbeszalad vele a konyhában.
- Engem is! Engem is! - kiabálják a többiek. Harry mindenkit végigvisz a konyhán leglább 5-ször. Aztán lefekszik a földre.
- Kész! A paripa kifáradt.
- Ne! Még ne! - odaszalad két lány, megfogják a két kezét és próbálják felrángatni.
- Kész a süti - kiabálsz és az összes gyerek odaszalad. Nemsokára meg is ették majdnem az egészet. Ti addig Harryvel beszélgettek.
- Nem is tudtam, hogy ennyire szereted a gyerekeket - mondod.
- Nagyon szeretem őket. Néha úgy is viselkedek, mint ők - nevet.
Mikor ránéztek a kislányokra látjátok, hogy már a kanapén ülnek Liam mellett és elaludtak.
- Mikor jönnek értük? - kérdezi Harry Liamtől.
- Kb fél óra - néz rá az órájára.
- Akkor azt a félórát már biztos végigalusszák - mondod.
- És mi addig mit csinálunk? - kérdezi Harry.
- Nem tudom. Menjünk át hozzánk. Úgyis szeretnék beszélni anyukámmal.
Átmentek hozzátok és felmentek a szobába. Felkéred anyukádat a webkamerára.
- Szia anya - mondod, még Harry nem látszik a képen.
- Szia kicsim. Hogy vagy?
- Jól. Szeretnék neked valamit mondani.
- Úristen! Csak nincs valami baj?
- Nem dehogyis. Minden a legnagyobb rendben.
- Akkor mit akartál mondani?
Mutatod az ujjadon a gyűrűt.
- Úsisten! Ez most komoly? - ekkor Harry is bejön a képbe.
- Ez mos tényleg komoly? Nem vagytok még ehhez egyy kicsit fiatalok?
- Nem vagyunk. A szerelemhez senki nem fiatal - mondja büszkén Harry és átkarol.
- Istenkém de aranyosak vagytok - ekko apukád is odalép.
- Hát itt meg mi folyik? - kérdezi.
- Képzeld, eljegyezték egymást - mondja anyukád.
- Micsoda? Komolyan? És erről mikor akartatok szólni? - mondja kicsit mérgesen apukád.
- Hát... Csak minden olyan gyorsan történt.
- Hát péé ezaz... Túl gyorsan! Ti még ehhez fiatalok vagytok, és még előttetek az élet!
- De én már tudom, hogy vele szeretném leélni az életem - szól bele Harry - és én nagyon szeretem őt. Még soha senkit nem szerettem ennyire. Rengeteg nehézségen mentünk át, de megérte. Nagyon szeretem őt.
- Látom tényleg komolyan gondoljátok. Hát akkor nem fogok az utatokba állni. Gratulálok.
- Köszi apa! - mondod.
- Na de nekünk most mennünk kell - mondja anyukád - Sziasztok!
Ti is elköszöntök. Harry rádnéz és azt mondja:
- Amit apukádnak mondtam azt tényleg úgy gondolom. Még sose szerettem senkit ennyire, mint téged. És még akkor is foglak szeretni, ha már csak hallókészülékkel foglak hallani, annyira öreg leszek.
- Jaj, Harry. Annyira szeretlek - megöleled és kicsordul egy könnycsepp a szemedből.
- Én is téged - súgja és megsimítja a hátad.