Megérkeztek és meglátod, hogy hatalmas háza van. Bementek.

- Menj fel az emeleten van egy üres szoba. Az lesz a tiéd.

Felmész a szobába és amikor kinézel az ablakon a szemben lévő ház ablakában meglátod Zaynt. Rögtön leszaladsz és megkérdezed Emmát, hogy jól láttad-e, tényleg a One Direction lakik-e szemben.

- Igen, jól láttad - mosolyog.

- Ez nem lehet igaz! És te ismered is őket?

- Persze.

- Ezt most nem mondod komolyan?

- De igen. Bemutassalak nekik?

- Hogy micsoda? Hogy én találkozzak velük? Hát ez... Ez lehetetlen... Mindig össze-vissza dadogok, ha stresszelek.

- Nyugi, nem lesz baj. És nagyon kedvesek a srácok. Akkor? Mehetünk?

- Most? Hát... akkor menjünk - nyögöd ki nehezen. Átmentek hozzájuk és mikor Emma kopogtat Liam nyit ajtót. Neked rögtön leesett az állad, de Liam barátságos volt.

- Sziasztok! - köszön.

- Szia Liam - köszön Emma - ő itt az unokahugom.

- Szia örülök, hogy megismertelek - nyújtja feléd a kezét. Óvatosan megfogod és kezetráztok.

- Gyertek beljebb.

Bementek és amikor meglátod a többi 1D tagot minden szó megakad a torkodon.

- Sziasztok! - köszönnek. Ti is visszaköszöntök.

- Amúgy jöttök a holnapi koncertre? - kérdezi Liam.

- Igen - válaszolsz félénken.

- Na, nyugi nem eszünk meg - viccelődik Harry. Órákig ott vagytok és beszélgettek. Mindent megtudsz a srácokról, amit eddig még nem tudtál. Ők is megkedveltek téged. Már későre jár, szóval hazaindultok. Harry kikisér és amikor mész kifelé Louis a kezedbe nyom egy papírdarabot, de már nincs időd megnézni. Mikor felmész a szobádba az volt az első, hogy megnézd. Ez állt rajta:

"Gyere éjfélkor a kert végébe"

Kíváncsi vagy, szóval éjfélkor el is mész oda. Louis már ott áll és amikor meglát odarohan hozzád.

- Örülök, hogy eljöttél - súgja.

- Mégis miért hívtál ide?

- Hát.. csak szerettem volna veled beszélgetni - dadogja.

- Velem?!

- Igen.

- Oké - mondod meglepődve.

- Szóval hogyhogy ide jöttél Londonba?

- A koncertre. A szüleimtől kaptam koncertjegyek a szülinapomra.

- Most van a szülinapod? Akkor boldog szülinapot! - mondja mosolyogva.

- Köszi.

- Nincs kedved eljönni a parkba?

- Most? Az éjszaka közepén?

- Igen. Miért ne?

- Hát oké. Menjünk.

Elmentek a parkba.

- Hú, milyen ilyesztő... - mondod.

- Nyugi én majd megvédelek - nevet és átkarol.

- És mit akarsz itt ilyenkor csinálni?

- Ha végigmegyünk a parkon ott van egy folyó. Esténként néha ki van világítva.

- Akkor nézzük meg.

Végigmentek a parkon és látjátok, hogy tényleg ki van világítva. Odamentek.

- Húha, tényleg nagyon szép - mondod.

- Igen. Olyan szép, mint te - súgja.

- Tessék? - kérdezed.

- Semmi... - mondja alig hallhatóan. 

Leültök egy padra. Végig csöndben vagytok, csak a folyó csobogását lehet hallani. Érzed, hogy Louis megfogja a kezed. Ránézel a kezetekre, majd belenézel a szemébe. Aztán egy kicsit zavartan mindketten elhúzzátok a kezeteket.

- Szerintem mostmár indulni kéne - mondod.

- Oké akkor menjünk.

Mikor hazaértek elbúcsúztok.

- Köszönöm Louis, nagyon jól éreztem magam. Máris van egy remek londoni emlékem.

- Én köszönöm, hogy kijöttél velem. Én is nagyon jól éreztem magam.

Aztán egy darabig még nézitek egymást. Mosolyogtok, kicsit szégyenlősek vagytok aztán mindketten hazamentek. Mikor belépsz az ajtón még egyszer visszapillantasz Louisra, ő is rád. Még egy utolsó mosoly és bementek. Felmész a szobába és lefekszel aludni.

Oldal: 2.rész
One Direction Történetek 2. - © 2008 - 2024 - one-direction-tortenetekk.hupont.hu

A HuPont.hu egyszerűvé teszi a weblapkészítés minden lépését! Itt lehetséges a weblapkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat